A Kálmán-nap könnyen odaszegezheti azon nézők figyelmét, akik az akciókkal és cselekményekkel teli filmek helyett inkább egy emberi kapcsolatokról szóló és érzelmekkel felfűtött drámára vágynak. 

Maga a cselekmény nagyon egyszerű, kevés szereplő jelenik meg a történetben, és helyszínekkel sem bővelkedik ez a film, hiszen végig egy erdei kis házban játszódik. Ez az idilli helyszín kerül kontrasztba a hamarosan megjelenő viharfelhőkkel.

A történet úgy indul, hogy Olga és Kálmán barátaikat (Zitát és Leventét) várják magukhoz vendégségbe. Mi sem szemléltetné jobban, hogy egy magyar filmről beszélünk, mint hogy a pálinka már rögtön a történet elején előkerül, és ezzel együtt segít a felszínre hozni jó néhány háttérben megbújó problémát, amelyeket főhőseink eddig a szőnyeg alá söpörhettek. Az egész film alatt tapintható a feszültség, ami odaszögezi a képernyő elé a nézőt, mégse akar megtörténni az a katarzis, amit talán az egész dráma során olyannyira várunk. 

Mindkét párnál előkerülnek hétköznapi problémák: egyre kevesebb intimitás, a megfogyatkozó kedves szavak, majd ahogy a sztori folyamán kiderül ennél komolyabbak is, ugyanis Leventének egy intim kapcsolata is született sok éves házassága mellett, amely egy véletlen elszólás útján derül csak ki Zita számára.

A film több finom célzást is elejt a sztereotípiákról, nemi szerepekről. Megjelenik benne a nyers férfi erőt megtestesítő Ernő is, aki Kálmánék "mindenese" a ház körül. Egy pillanatra nagyobb szerephez is juthatna, azonban Zitával intim viszonyuk nem teljesedik be, ugyanis a nő még időben kapcsol át, ezzel megállítva a felfűtött férfit. 

Nagyon ügyesen ott tartja a sztori a nézőt, holott végig egy helyszínen vagyunk, és semmi világmegváltó cselekmény nem történik. Szinte komédiába illő, ahogy a házaspárok egymást keresik a heves vita után, és talán ez az a pont, ahol a feszültség is a tetőfokára hág ebben a drámában.

A film vége aztán megint átcsap idillibe, és dacára a sok feltörő feszültségnek, konfliktusnak vagy akár a megcsalásnak a főhősök ismét egymásra találnak, és egy idilli jelenetben nézhetjük végig, ahogy egymásba karolva, lágy zenére táncolnak.

Mi az üzenet?

A Kálmán-nap nagyszerűsége abban rejlik, hogy nem akar világmegváltó gondolatokat hazavitetni a nézővel, nem szeretne ítélkezni, így semmilyen tanulságot nem villant fel. Csupán objektíven bemutatja a párkapcsolatok nehézségeit, amelyekkel minden ember megküzd a hétköznapok során. Ha egy klisés történetről beszélnénk, akkor valószínűleg egy nagy kibékülés, ölelkezés zárná a filmet, de ehelyett nem ez történik, csupán megállunk egy pillanatra, és elfeledkezünk a múlt hibáiról, a problémáinkról, és megpróbáljuk szeretni, elfogadni a másikat. Holnap majd megint szembenézünk ezekkel a problémákkal, de ezt a pár percet legalább élvezzük ki amennyire lehet, mert ezek a pillanatok fognak bevillanni majd később, mint szép emlékek.

Így aztán, aki happy ending-re számított vagy épp egy viharos drámára, annak valószínűleg csalódás lesz ez a film. Azonban, aki elvárások nélkül szeretne megnézni egy végig feszültséggel teli, intelligens filmet, annak biztosan feldobja a vasárnap estéjét a Kálmán-nap. Jó látni, hogy vannak még olyan filmek, amelyek ilyen kevés büdzsével is képesek lekötni a nézőt, és akár feldobni egy otthonülős estéjét.